A mi motivációnk ~ Fanni

A mi motivációnk ~ Fanni

Miért akar egy csapat egyetemista a pénzügyekről beszélni? A kérdés szerintem sokakban megfordult, akit a projekt eddigi pályafutása alatt megkerestünk. Az egyetemistákról kialakult társadalmi sztereotípiákat szeretném a blogban megcáfolni. De mit is kellene a társadalom nagy része szerint csinálnunk?

 

Amit a barátaink szerint csinálunk: Bulizunk
Amit a szüleink szerint csinálunk: Könyvtárban ülünk naphosszat és tanulunk
Amit általában az emberek szerint csinálunk: Barátokkal töltjük az időnket
Amit a tanárok szerint csinálunk: Alszunk az órán
Amit szeretnénk csinálni: Felelősségteljesen megtesszük a tőlünk telhetőt egy szebb világért
Amit valójában csinálunk: Az összes korábbi tevékenység.

142351287 230515271883709 7579885183158773490 n1

 

Szakkollégistaként egyszerre igyekszünk kihasználni fiatalságunkat, minél jobban teljesíteni az egyetemen, egy baráti közösség oszlopos tagjának lenni és megpróbálni tenni azért, hogy a világ, amelyben élünk, egy szebb hely legyen. Személy szerint én pont ettől a sokféleségtől érzem azt, hogy egyszerre vagyok fiatal, viszont haladok folyamatosan a felnőtté válás irányába. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen volt lehetőségem 14 órán oktatóként részt venni, valamint egy éven keresztül vezetni a projektet. Az egyetemre bekerülve tapasztalhattam meg, milyen az, amikor a felelősséget már nem a szüleim, hanem én viselem. Másodévesként jelentkeztem a szakkollégiumba, ahol már azt is megtanulhattam, milyen az, amikor nem csupán a saját, de mások boldogulásáért is tehetek.

A projekt lehetőséget adott arra, hogy felismerjem a társadalmi problémák egy kis szeletét, amelyen én is segíteni tudok.

A tanított órák alatt megtapasztalhattam, milyen nehéz feladat a tudást a fiatalabbaknak átadni, melyről ugyan egész életemben sokat hallottam szüleimtől, kipróbálva mégis teljesen más tapasztalattal járt. Megértettem, miért nem lehet egy tanórára 100%-osan felkészülni. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy minden osztály más, mivel más és más gyerekek alkotják őket, akik máshogy reagálnak a mondatainkra. Emellett megtanultam, hogy ami számomra - egy gazdasági egyetem tanulójának - természetes, az egy 14-18 éves diáknak nem az. Minden megtartott óra örömmel töltött el, és remélem, mindegyiken volt legalább egy diák, akinek segíteni tudtunk.

Az egyetem nagyon sok mindenre megtanít, azonban arra sajnos nem, hogyan legyünk egy közösség - vagy akár a társadalom - hasznos tagjai. A szakkollégium tagjaiként szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen ezt is megtanulhatjuk azáltal, hogy részesei vagyunk a projektnek. Úgy gondolom, a projekt számunkra adott legnagyobb értéke az, hogy megtanuljuk, hogyan ismerjük fel azon tudásunkat, melyet kihasználva könnyedén tudunk másokon segíteni. Véleményem szerint, a legtöbb esetben nem a tenni akarás hiányából adódik az, ha valaki nem figyel a társadalmi felelősségvállalásra, hanem abból, hogy nem ismeri fel, mi az, ami számára alapvető tudás / érték, míg másoknak ez nem az. Ezt természetesen nekünk is meg kellett tanulnunk, azonban erre a projekt remek lehetőséget adott.

Segített abban, hogy megtanuljuk: ami nekünk már természetes, az másnak nem. És pont ezek a különbségek adják a legjobb lehetőségeket arra, hogy saját tudásunkat kihasználva segítsünk a világon és legfőképp egymáson. 

Jakó Fanni

Gazdaság- és pénzügy-matematikai elemzés MSc
Budapesti Corvinus Egyetem


Nyomtatás   E-mail